Mayne Reid (1818–1883)

Itt a Szent Imrében van egy könyvespolc, egész vállalható címekkel, gondoltam, babonából leveszek róla valami limonádét. Reidről már hallottam ezt-azt, a westernponyva specialistája, feltételeztem, nyomasztásban biztosan nem veszi fel a versenyt egy random nefrológiai osztállyal, úgyhogy lelazít picit.

No most: az elején rögtön felbukkan a fej nélküli lovas, de aztán átmegy az egész egy ilyen Texas lovers' romantikus nyenyergésbe, ahol Maurice, a jóképű lovászgyerek és Louise, az ültetvényeslány egymásba szeretnek, előbbi be is tör egy musztángkancát utóbbinak, ami csak akkor lenne nyilvánvalóbb szexuális üzenet, ha előtte még fel is venné a "Veled is ezt fogom tenni, mrrrrrrr" feliratú pólóját. Apunak persze nem esik le, vidoran végignézi az akciót, de a gonosz antagonista megneszeli a dolgot, és vad antagonizálásba kezd. Aminek következtében kiderül, hogy a fej nélküli lovast az elején nem a szarvasok hallucinálták, tényleg van, nem metafora, persze hogy kicsoda is ő és mi a jelentősége, azt majd meglátjuk, mint ahogy azt is, hogy Maurice és Louise végül szerelmesen belelovagolhatnak-é a lemenő napba, hogy onnan egy szekéralja gyerekkel poroszkálhassanak vissza, mert ugye a pionírok szapora népség.

Mit mondjak, nem verdesett miatta egekben a pulzus. Sőt, néha egészségtelenül el is feküdt tőle a kardiogramom - azért a doki ennél izgisebb könyveket szokott javasolni. Sem mint kísértettörténet, sem mint krimi nem egy kimondott karakter - persze mit várjunk, amikor az antagonista a mű felénél bejelenti, hogy bele szokta a golyókba gravírozni a monogramját, így mindig tudni, ő terítette le a vadat. Aztán persze hogyan bizonyítják be, ki a gyilkos? Találjátok ki. Szóval nem Sherlock Holmesoknak való feladat, műkedvelő öreg nutriák és egyéb mocsári miújságok is bízvást megfejthetik. Ami viszont jó benne, az a texasi táj leírása, meg egy-két egész jól megrajzolt figura, az összes csillagot ezek kapják.… (mehr)