Germán Arciniegas (1900–1999)

„Ha Amerika történetét megtisztítanánk a foltoktól, nem maradna semmi.”

Hm… lenne rá mód, hogy mint történelmi munkát, lehúzzam: helyenként összeszedetlen, a tények mellett pletykákból is bőven építkezik, amiket el se különít kellőképpen egymástól… de mégsem pontozom le. Mert bitang élvezetes. Arciniegas a Karib-szigetvilág négy évszázadát tekinti át Amerika felfedezésén kezdve Amerika kettévágásáig – vagyis Kolumbusztól a Panama-csatorna megépítéséig. Elképesztően izgalmas világba kalauzol el minket – és ezt a világot Arciniegas szemmel láthatóan szenvedéllyel szereti. Sőt, ez már több is, mint szenvedély: a szerző konrétan megragadja a témáját, és fényes nappal üzekedik vele egy közpark padján, mindenki szeme láttára. De ez a hozzáállás bizony kiválóan alkalmas a szigetvilág buja, sűrű atmoszférájának érzékeltetésére, meglehet, alkalmasabb, mint hogy Morgan, a kalóz hány hajóűrtonnát süllyesztett el pályafutása során, és hogy ez milyen hatással volt a spanyol gazdaságra.

Arciniegas abból a hipotézisből indul ki, hogy az Újvilág a „nép világa” – amíg az agg Európában az osztályok közötti átjárásnak gátat vet a feudalizmus, addig itt egy disznópásztornak is alkalma nyílhat felemelkedni, felfedezni egy óceánt, vagy egyszerűen az undorítóan gazdagok közé besorolni azzal, hogy kirabol egy ezüsttel teli hajót. Persze ez a megközelítés nyomokban marxizmust tartalmaz, de alapvetően termékeny, és alkalmas arra is, hogy mozgalmasan le lehessen festeni vele egy közeget, amit a csontja velejéig áthat a leküzdhetetlen vágyakozás az arany, a dicsőség vagy épp a szabadság iránt. És hát nem is akárkik vágyakoznak itt: egymás sarkát tapossák a tökösebbnél tökösebb kalandorok, hősök és gazemberek, egy Cortés, egy Drake, egy Toussaint L’Ouverture vagy épp egy Simón Bolívar… Olyan kor és olyan világ ez, amiben a meggyőzés tudománya az akasztás, a vitéz férfi útját ezért fára felaggatott áldozatai szegélyezik, egészen addig, amíg maga is egy nem lesz közöttük… Hja, azok voltak csak a szép idők! Mondjuk addig jó, amíg csak olvasunk róluk, és nem kell benne élnünk…

Izgalmas kaland tehát ez a könyv, bátran ajánlom azoknak, akiknek a lelke mélyén alszik egy kis kalóz, és néha hideg, nyirkos reggel arra ébrednek, hogy a távolból mintha arapapagájok rikácsolását hordaná fülükbe a szél.… (mehr)