Stan Banash
Autor von Dee Brown's Civil War Anthology
Werke von Stan Banash
Getagged
Wissenswertes
Für diesen Autor liegen noch keine Einträge mit "Wissenswertem" vor. Sie können helfen.
Mitglieder
Rezensionen
Statistikseite
- Werke
- 2
- Mitglieder
- 35
- Beliebtheit
- #405,584
- Bewertung
- 4.0
- Rezensionen
- 2
- ISBNs
- 4
- Sprachen
- 1
A világháborús munkákon szocializálódott laikus történelemkedvelő számára amúgy elég különös kis hadtörténeti munka ez. Ezek a fickók, ha foglyul ejtenek valakit, megesketik a Bibliára, hogy nem harcol ellenük, aztán szélnek eresztik – tisztára, mintha csak számháborúznának. Ehhez hozzájön, hogy az ezred első halottja a 115. oldalon lövődik le, ráadásul (ha mondjuk a sztálingrádi áldozatok szenvedéseihez viszonyítjuk) az ő halála is szinte kellemes ügynek tűnik. A vérben később se tocsogunk, úgyhogy egy idő után arra gyanakszik az ember, hogy színházi előadást lát. Viszont mindez a portya jellegéből fakad: az ilyen diverziós hadműveletek célja, hogy az ellenség háta mögött okozzanak minél több kárt, vasútvonalakat, távíródrótokat és hadi jellegű raktárakat pusztítva el – amennyiben csatározásra kényszerülnek (függetlenül annak végkimenetelétől), az már önmagában kudarcnak tekinthető. Dee Brown pedig az ebből fakadó sajátos taktikai követelményeket kiválóan érzékelteti.
Az amerikai polgárháború átmeneti háború volt: egyfelől jellemezte a XVIII. század lovagiasság-eszménye és virtuskodása, másfelől pedig megelőlegezte a XX. század nagy tömegháborúit mind a haditechnika (a lövészárkok éppúgy itt bukkantak fel először, mint a tengeralattjárók), mind a logisztika, mind pedig a véráldozatok terén. Volt bőven piszkos oldala, például az az elképzelés, hogy a háború lerövidíthető azzal, ha az ellenség mögöttes területeit pusztasággá perzseljük. Ez a könyv speciel a barátságosabb oldalát mutatja be – szóval gyenge idegzetűek is bátran fogyaszthatják.
(Kicsit rossz azonban a szám íze, mert a könyv egy olyan utószóval zárul, ami a marxista történésziskola legszebb hagyományait idézi meg. Az utószó szerzőjének neve nincs feltüntetve a kötetben, így könnyen jut arra a következtetésre az olvasó, hogy Dee Brown szavait szívja magába – ám nekem meggyőződésem, hogy ez nem így van. Amennyiben pedig igazam van, akkor a Kossuth kiadó felettébb sportszerűtlenül járt el.)
* Persze amerikai szemmel meg Mohács marginális, úgyhogy csitt.… (mehr)