Yuri Bondarev
Autor von Das Ufer
Über den Autor
Werke von Yuri Bondarev
Kuum lumi : [romaan] 1 Exemplar
Pages From Yuri Bondarev 1 Exemplar
Égő hó 1 Exemplar
Hořící sníh 1 Exemplar
Csend regény 1-2 1 Exemplar
Ještě neumlkla děla 1 Exemplar
Getagged
Wissenswertes
- Gebräuchlichste Namensform
- Bondarev, Yuri
- Rechtmäßiger Name
- Bondarev, Yuri Vasilevich
Бондарев, Юрий Васильевич - Geburtstag
- 1924-03-15
- Geschlecht
- male
- Nationalität
- Russia
- Geburtsort
- Orsk, Soviet Union
- Wohnorte
- Moscow, Russia
- Ausbildung
- Maxim Gorky Institute of Literature (grad. 1951)
- Berufe
- novelist
soldier
Mitglieder
Rezensionen
Auszeichnungen
Statistikseite
- Werke
- 16
- Mitglieder
- 58
- Beliebtheit
- #284,346
- Bewertung
- 3.8
- Rezensionen
- 2
- ISBNs
- 13
- Sprachen
- 4
Ami tetszett: van ebben a regényben valami, ami mondjuk pár évvel korábban elképzelhetetlen lett volna egy szovjet háborús regényben. Az együttérzés. Mégpedig nem csak a saját, de a német szenvedéssel szemben. Ez mindenképpen olyan dolog, ami jóindulatra hangol a szöveggel kapcsolatban. Meg aztán Bondarev mindenképpen ügyes író – csatajeleneteiben kiválóan ábrázolja az összecsapás káoszát, igazi tolsztoji talentumról téve tanúbizonyságot.
Ami nem tetszett: sokáig a tetszett listán szerepelt, hogy Bondarev láthatóan nem érez ellenállhatatlan késztetést arra, hogy lekutyázza a nyugatot. Megy a szurkapiszka persze, de a nyugati erotomán szemfényvesztést kipellengérező fejezet mellett ott van az a jelenet is, amikor a moszkvai csibészek vegzálják hősünket, szóval érzékelhető egyfajta egyensúly. Aztán sajnos a 378. oldalon elkezdődik az a szöveghely, ami élből levág egy csillagot a regény minőségéből: az addig tündibündi Nyikityin itt ugyanis egy író-olvasó találkozón megmutatkozik teljes valójában. Amiből kiviláglik, hogy a magyar kereszténydemokrácia és a szovjet szocializmus a homofóbiában jut közös nevezőre, mellesleg pedig számon kéri a nyugat-németeken a szabadság hiányát, amiben akár lehetne is valami, de ízléstelen, amikor ezt egy szovjet állampolgár szájából halljuk*. Aztán nem nyerte el tetszésemet a szerelmi szál sem – Emma és Vagyim (márhogy Nyikityin) egymásra találása bizonyos elemeiben túlírt, más tekintetben viszont elég megalapozatlan, ráadásul ahogy egymás nyelvét se értve édelegnek, az számomra inkább tűnt komikusnak, mint romantikusnak.
Hosszabb a „nem tetszett” lista, mint a „tetszett”, ez első blikkre látható. Valahogy az az érzésem, Bondarev túl sok olvasói igénynek akart megfelelni: belekapaszkodott a szovjet irodalom háborús hagyományába, de el is akart mozdulni a lektűr felé – a végeredmény egy általában ugyan jól olvasható, de bizonyos pontokon kifejezetten geil alkotás lett. A borítója meg olyan ergya, hogy az egerek se rágnák meg.
* Bondarev becsületére legyen mondva, nem megy el a falig, és nem rittyent a regényből bősz programbeszédet. Amivel vissza is hoz fél csillagot az előbb elhullajtott egyből.… (mehr)