Annette Dumbach
Autor von Sophie Scholl and the White Rose
Über den Autor
Werke von Annette Dumbach
Getagged
Wissenswertes
- Gebräuchlichste Namensform
- Dumbach, Annette
- Andere Namen
- DUMBACH, Annette E.
DUMBACH, Annette Eberly
דומבאך, אנט
DUMBACH, Annette - Geburtstag
- 20th Century
- Geschlecht
- female
Mitglieder
Rezensionen
Auszeichnungen
Dir gefällt vielleicht auch
Nahestehende Autoren
Statistikseite
- Werke
- 3
- Mitglieder
- 305
- Beliebtheit
- #77,181
- Bewertung
- 4.0
- Rezensionen
- 13
- ISBNs
- 16
- Sprachen
- 5
- Favoriten
- 4
Ha csak azt nézzük, mit ért el Sophie Scholl és a Fehér Rózsa szervezet, az eredmény elkeserítő. Lelkes amatőrök, akik pár szórólappal próbálták megmenteni a világot – mégpedig micsoda szórólapokkal! Csupa filozofálás, moralizálás, citátumok Goethétől, Schillertől, Arisztotelésztől… nehéz elképzelni, hogy mondjuk a sarki hentes egy árva mukkot is értett volna mindabból, amit Hitler és a rezsim szemére hánytak. Igazuk volt, nagy ügy, de ér valamit az olyan igazság, amit a sarki hentes nem ért? Aligha rövidítették meg akár csak egy perccel is a háborút, és mivel ez volt a céljuk, mondhatjuk, kudarcot vallottak. Még saját egyetemi közegüket sem váltották meg – feljelentőjük, Jakob Schmid gondnok úr a müncheni egyetem aulájában lelkes ováció közepette vette át a nyomravezetőnek járó vérdíjat. (Jakob Schmid, jegyezzük meg ezt a nevet: a spiclik és feljelentgetők védőszentje ő, az ember, aki a nála tisztábbakat örömmel kínálja fel étkül a hatalomnak. Lesz még szobra a Nemzetvédelmi Egyetem kertjében.) Mindaz, amit a Fehér Rózsa elért, a tagok kivégzése után füstté vált és elillant a brutális hitlerizmus közbelépésekor. Mintha sosem lett volna. Csak némi frusztráció maradt, meg az önmentegetés, ami még jó húsz évig uralta a német közbeszédet, a Brunhilde Pomsel – Goebbels titkárnője – által is megfogalmazott vélemény: hogy sajnáljuk persze Schollt és barátait (hisz oly fiatalok voltak), de hát miért nem maradtak kussban? Miért nem lapítottak, mint mindenki más? Ha meghúzták volna magukat, élő németek maradtak volna. Tisztességben megőszült, élő németek.
Csak hát az van, hogy néha nem lehet tisztességben megőszülni.
És mégis, minden reménytelensége ellenére ez egy felemelő kötet. Mert arra tanít, hogy az ember nem azért kell jót cselekedjen, mert cserébe bármi jutalmat remél. Hanem azért, mert egyszerűen nem tehet mást. Mert ez az imperatívusz, az egyetlen hiteles, szuverén választás: jót kell tenni. Ezek a srácok, Hans Scholl, Alexander Schmorell és a többiek a keleti fronton lementek az oroszok kalyibáiba, népdalokat énekeltek velük (katonanyelven ezt fraternizálásnak mondják), szembeszálltak a hadifoglyokat bántalmazó náci őrökkel, ellátmányukat odaadták egy csontsovány nőnek, aki sárga csillagot viselt – aztán hazamentek, és röplapokat osztogattak. Csoda, hogy nem kapták el őket már előbb a Gestapo emberei, vagy akár a partizánok. Schollék talán pontosan tudták, hogy ennek az egésznek nem sok hozadéka van, ha a háború egészét nézzük. Talán nevezhetjük őket ezért naivnak, idealistának. De ha azt vesszük, mit őriztek meg önmagukból – az életük árán –, olyasvalamit, amit a német nép (szinte) egésze fityingekért elvesztegetett… nos, talán nem is döntöttek rosszul.
Ez a könyv sok szempontból felrúgja a klasszikus történelmi munkák szabályait. Érzékenyebb, személyesebb, mint amit megszokhattunk. De jó okkal az – gondolom én –, mert nem az az elsődleges célja, hogy bemutassa, mi történt, hanem hogy érzékeltesse ennek az egésznek a súlyát. Hogy láttassa magát a Poklot – hisz minden embernek, aki szabadon akar gondolkodni, a totális rezsim a Pokol, mert ott a keze, a szája, a szíve, a méhe, az agya nem az övé, hanem a nemzet tart rá igényt. Scholl és társai ki akartak szabadulni a rendszer fojtóhurkából, és ezért az életükkel fizettek. De ha a másik opció az, hogy nincs saját kezünk, szánk, szívünk, méhünk és agyunk, akkor ez – meglehet – nem is olyan nagy ár.
A hős nem az, aki egy tömeg részeként kockára teszi az életét: ő csak egy csavar a rendszerben. A hős az, aki ki mer lépni a rendszerből, és azt mondja: nem teszem meg, mert megtenni nem szabad.… (mehr)