András Jakab

Minden további nélkül adhatnék csillagos ötöst, figyelembe véve, hogy a könyv maga egy esemény: talán a legátfogóbb, legszakmaibb tanulmánykötet, ami a NER szépséghibáit veszi górcső alá az alig észrevehető mitesszerektől egészen a nyilvánvaló sántaságig. De adhatnék jóval kevesebb csillagot is, mert (mint minden tanulmánykötetben) itt is megférnek egymás mellett fantasztikus és feledhető darabok – Tölgyessy, Orbán Krisztián és Lantos Gabriella írásait például szent lelkesültséggel olvastam, más tételek viszont meglehetősen sótlannak tűntek. És hát nyilván nem is mindegyik téma érdekelt egyformán – a bürokrácia adminisztratív költségeinek csökkentéséről például bizonyosan muszáj beszélni egy teljességre törekvő tanulmánykötetben, de mit csináljak, engem nem hozott lázba. Ugyanakkor – Isten látja lelkem! – azért csak átrágtam magam azon is, ami amúgy teljesen észszerűtlen stratégia egy effajta munka esetében. Ezt a könyvet ugyanis simán fe kell rakni a polcra, és ha valamit nem értünk a napi politikai eseményekből, elő kell venni, és a hozzá kapcsolódó szöveget el kell olvasni, hátha tisztább lesz a kép.

Két dolog még ajkaimra kívánkozik a könyv kapcsán:
1.) Ez a kötet megjelenése idején a sikerlistákon is eltöltött pár hetet, ami, ha figyelembe vesszük szakszöveg voltát, egészen hihetetlen dolog. Nem mondhatjuk tehát, hogy ne lett volna feltűnő jelenség. Ugyanakkor a kötet 23 tanulmányából egyre sem érkezett az érintettek – a kormányoldal – felől érdemi reakció, holott célja éppen az volt, hogy vitát kezdeményezzen. Ha erről az oldalról nézzük, tragikus, hogy a szerzők írásaikat mintha egy kútba dobálták volna bele. De pont ez a kötet egyik fő tanulsága. Mert ez a 23 tanulmány a NER 23 hibájára, hiányosságára vagy fejlesztendő aspektusára mutat rá, de van egy 24. hiba is, mind közül a legnagyobb, amire a kötet utóélete világít rá: hogy a NER -t marhára nem érdeklik a saját hibái.
2.) A kötet megjelenését némi botrány kísérte: az Akadémia ugyanis nem vett részt a kötet finanszírozásában (a kötet szerkesztői szerint a politikai légkörre hivatkozva), aminek következtében az Osiris (köszönjük, Gyurgyák János!) volt kénytelen kiadni azt. (Ennek fényében külön öröm, hogy valószínűleg a Hegymenet volt az Osiris utóbbi 10 évének legjobban fogyó könyve, ami nyilván nagy elégedettséggel töltötte el a cég pénzügyeseit.) Ugyanakkor az egyik legnagyobb meglepetésem éppen az volt, hogy a kötet legalább kétharmada feltűnően kerüli (amennyire lehet, persze) a probléma felvázolása során a politikai áthallásokat – egyszerűen körülír egy hibát, és javasatot tesz a hiba orvoslására. És ezt egy intézmény olyan dolognak érzékeli, amit egy adott politikai rendszerben kockázatos volna támogatni. Amiről nekem meg az jut eszembe, hogy a diktatúra nem akkor kezdődik, amikor a vezető lecsukatja az első renitens állampolgárt – hanem amikor az intézmények megpróbálják önként kitalálni, mire gondol a vezér, hogyan okozhatnának neki örömet, vagy hogyan törölhetnék le homlokáról a bút.

Amúgy meg ezúton kívánnék mindenkinek boldog március 15-ét! Remélem, mindenki kirakta éjjelre a csizmácskáját az ablakba, hogy Petőfi bácsinak legyen mibe tenni az ajándékot. Vagy a virgácsot, persze.… (mehr)

Ez a könyv az alkotmányjogászokhoz szól, elméleti szempontból tárgyalva az alkotmányjog alapkérdéseit. Célja az, hogy feltérképezze az e kérdésekkel foglalkozó hatalmas szakirodalmat (azaz strukturált és tömör összegzését adja), és módszertanilag követhető módon fogalmazzon meg saját válaszokat ezekre a kérdésekre. További célja, hogy bemutassa az alkotmányelmélet gyakorlati relevanciáját alkalmazásának néhány konkrét példáján keresztül, rávilágítva arra, hogy a különböző elméleti válaszok (előfeltételek) más-más jogi megoldásokhoz vezetnek. Az angol nyelvű kiadással egy időben magyarul is megjelenő kötet egy évtizednyi kutatómunka eredménye, amely elméleti és gyakorlati szakemberek számára egyaránt használható ismeretanyagot és gondolkodási módszert igyekszik átadni.… (mehr)

Ez a kötet többrétű és sokéves kutatási projekt eredménye, amely hármas célt tűzött ki maga elé. Egyrészt a jogtudomány általános módszertani problémáit és megközelítési módjait kívántuk bemutatni. Önálló fejezetek szólnak a jogdogmatikai, az empirikus szociológiai, a politikai filozófiai és a de lege ferenda megközelítésről. Másrészt a magyar jogtudomány helyzetével kívántunk számot vetni és ennek fényében azonosítani a legfontosabb teendőket. Ezért részletesen foglalkozunk a magyar jogtudomány egyes területeinek történetével a kezdetektől napjainkig, amelyről sporadikusan születtek ugyan elemzések a rendszerváltás után, de átfogó képet nem kaphattunk a helyzetről. Harmadrészt szükségesnek láttuk, hogy a pályakezdő jogtudományi kutatók számára készüljön egy olyan iránymutató összegzés, amely rendszerezetten bemutatja a jogtudományi pályával kapcsolatos alapvető tudnivalókat. A könyv ezért alkalmas arra, hogy tananyagként használják a doktori képzésben, hiszen a hallgatók a tapasztalatok szerint kifejezetten igénylik és kérik az ilyen jellegű útmutatásokat, de eddig ehhez hasonló kötet nem állt rendelkezésükre.

Reményeink szerint ez a munka hasznos minden olyan – akár szenior, akár junior – magyar jogtudós számára, aki szeretné jobban megérteni szakmája módszertani és intézményi problémáit, valamint reflektálni akar saját tevékenysége mércéire és hasznosságára.… (mehr)

A kötet tartalmazza a szerzőnek a 2010/2011-es alkotmányozás kapcsán készített fontosabb írásait, valamint az új Alaptörvény minden egyes pontjának rövid elemzését, különös tekintettel arra, hogy a változásoknak milyen jogkövetkezményük lehet. A bírósági ítéletekkel szembeni ún. valódi alkotmányjogi panasz bevezetésével a bírák, az ügyvédek és az ügyészek mindennapjaiban is megnő az alkotmányos követelmények jelentősége. A kötet ennek fényében nyújt a joggyakorlat számára is használható értelmezési útmutatót a jövőre nézve.… (mehr)