Kert©♭sz Imre 2001-2003 k©œzt sz©ơletett napl©đjegyzeteib¿l egy izgalmas id¿szak kr©đnik©Łja sz©ơletik, melynek egyik k©œzponti esem©♭nye a Nobel-d©Ưj. Azonban a feljegyz©♭sek esem©♭nyszer¿łs©♭ge gyakran csak annyi, hogy megint Berlinben vagy megint Budapesten van, ezzel vagy azzal tal©Łlkozott vagy mit ©Łlmodott. A m¿ł f¿ "esem©♭nye" ink©Łbb az ©Ưr©Łs, a sz©Łm©Ưt©đg©♭ppel val©đ ismerked©♭s, a maga sz©Łm©Łra is meglep¿ kit©Łrulkoz©Łsi v©Łgy, a "titokf©Łjl" megnyit©Łsa (erre utal a c©Ưm). Az ©Ưr©Łs, annak ©ðj m©đdja feletti felszabadults©Łg egy©ơtt j©Łr az ily m©đdon felt©œr¿, ves©♭be hatol©đ sz©đkimond©Łs fesz©ơlts©♭geivel, a saj©Łt zsid©đs©Łg©Łval, ©Ưr©đi l©♭t©♭nek megannyi csapdahelyzet©♭vel, a Magyarorsz©Łgon tapasztalt szellemi les©ơllyed©♭ssel val©đ sz©Łmvet©♭ssel. A f¿ mot©Ưvum azonban az Auschwitzot "visszavon©đ" Felsz©Łmol©Łs c©Ưm¿ł reg©♭ny ©♭vtizedes vaj©ðd©Łsa, a csal©đdva ©ðjraolvasott, ©♭s ism©♭t elkezdett fejezetekkel val©đ napi k©ơzdelem. A Felsz©Łmol©Łs ugyanakkor jelk©♭p is. M©Ưg Stockholmban az eg©♭sz vil©Łg ©ơnnepli, arra gondol, hogy most is k©♭zirat©Łn kellene dolgoznia, mik©œzben megpr©đb©Łl megfelelni egy szerepnek, melyet a k©ơlvil©Łg k©♭nyszer©Ưt r©Ł. Az ©œnboncolgat©đ, rendk©Ưv©ơli intellektu©Łlis fesz©ơlts©♭gekkel tel©Ưtett m¿ł azonban m©♭gis egy nagyon saj©Łtos, csupa hi©Łnyra, visszavonul©Łsra, ©œnv©♭delemre, ©œn©♭rtelmez©♭sre ©♭p©ơl¿ identit©Łst k©œrvonalaz: a hontalan eur©đpai zsid©đ ©♭rtelmis©♭gi©♭t, ami Kert©♭szt Jean Am©♭ryhez vagy Paul C©♭lanhoz k©œti. A m¿łvelt nagyk©œz©œns©♭g olvasm©Łnya a jegyzetekkel ell©Łtott, tipogr©Łfiailag is ig©♭nyes k©œtet.