Pro patnáct chlapců, z nichž nejmladšímu bylo osm a nejstaršímu patnáct let, to měla být jen příjemná a bezpečná prázdninová plavba kolem Nového Zélandu. Jenže díky souhře nešťastných událostí jejich jachtu bez zkušené posádky bouře zahnala až k opuštěnému ostrovu, kde ztroskotali. Dokážou si obyčejní hoši z města poradit v naprosto nepříznivých podmínkách? Dva roky prázdnin je jeden z nejznámějších dobrodružných románů Julesa Verna. Příběh inspiroval mnoho dalších spisovatelů a stal se také předlohou pro několik filmů a seriálů. Kniha patří do unikátní kolekce verneovek, kterou edice Omega pro své čtenáře nachystala.

Un grupo de niños se encuentran a la deriva en el mar, y después de una terrible tormenta son arrojados a una isla desierta, donde deben aprender a llevarse bien para sobrevivir.

Nem merném állítani, hogy Verne ismeri a gyerekeket, de valószínűleg tisztában van vele, hogy a kiskamaszok milyennek szeretnék látni magukat. Regényének hőse egy kupac hímivarú kiskorú, akik egy fatális véletlen folytán Új-Zélandról elsodródnak egészen Dél-Amerika partjaiig, és ott egy szigeten kénytelenek boldogulni. És boldogulnak is. Mi több, nagyon jól boldogulnak. Tulajdonképpen állapotuk paradicsomi: nincs egy felnőtt se, sőt, a „lány” nevezetű zavaró tényezők se idegesítik őket, lődözhetnek a puskával, csapdát állíthatnak, ihatnak alkoholt, és tarthatnak háziállatnak nandut, anélkül, hogy a szüleik mindenféle mondvacsinált okkal ezt megakadályoznák*. Jó, hát nekem nem tűnnek gyereknek, inkább fizikailag kissé visszamaradott felnőttnek, akik mindazonáltal olyan összeszedett társalgásokba bonyolódnak egymással, hogy még, és olyan felelősségteljes demokratikus társadalmi berendezkedést eszkábálnak össze, amitől minden kortárs politológusnak könny szökik a szemébe.

Nyilván ez nem A legyek ura, és ha őszinte akarok lenni, nem biztos, hogy jól jön ki egy efféle összehasonlításból. Egyfelől azért nem az, mert Verne-t nem különösebben foglalkoztatják a csoportdinamikai finomságok: van ugyan egy mondvacsinált versengés két központi figura, a francia Briant és az angol Doniphan között**, de ez végig másodlagos marad***. Verne inkább a Maslow-piramis legalsó szintjén igyekszik ellavírozni, a primer fiziológiai szükségletek világában, röpke kirándulásokat téve a biztonsági szükségletek világába. Az egész szöveg javát az élelmiszer beszerzésével kapcsolatos ügyek teszik ki, meg hogy ne fagyjanak meg szegénykéim.



Meg aztán azért sem A legyek ura ez a könyv, mert Verne ügyel arra, hogy mélyebb trauma ne érje a kölyköket. Úgy őrködik a regény hátterében, mint valami privát Jóisten, aki ugyan mindenféle nehézségeket támaszt, de ha már nagyon szorul a hurok, beavatkozik és megmenti védenceit. A kellő időben küld egy kedvező széllökést, eloszlatja a ködöt, odatesz egy barlangot, pont ahová kell, no és persze, mindenekelőtt: a lehető legjobban berendezi a szigetet, ahová teremtményei majd kerülni fognak. Fogja az összes állatot és vadon is előforduló haszonnövényt, amit az „Amerikai kontinens élővilága” c. atlaszban látott, és a szó szoros értelmében csurig pakolja velük a szigetet. Van itt minden a kagylótól egészen a medvéig**** (bár hogy a víziló hogy került oda, arra tippem sincs), a srácok gyakorlatilag akkor is belebotlanak valami ehetőbe, ha csak kimennek a barlangból dobni egy sárgát. Az pedig szóba sem kerül, hogy egy halom humanoid esetleg felborítaná az ökoszisztémát – a sziget meg sem érzi, hogy az ifjak svédasztalnak használják.

Az a pech, hogy én ezt a könyvet nem 14-15 évesen olvastam, vagy akár előbb. Akkor talán egész fantáziavilágokat építettem volna fel magamnak rá támaszkodva. Így viszont egy másodvonalbeli Robinson-utánérzésnek hatott az egész, csak épp 15 gyerekkel. Inkább tűnt cserkésztábori beszámolónak, mint a túlélésért folytatott küzdelem hiteles leírásának, legalábbis így majd negyvenes szemmel nézve. Túl szimpla volt ahhoz, hogy igazán felizgasson.

* Ezek a srácok a maguk mikrotársadalmában az oktatási rendszert is újratermelik, mégpedig tökéletesen önkéntes alapon. Nyilván Verne úgy érezte, hogy ha már a saját gyerekét nem tudta rávenni, hogy magától nekiüljön a házinak, legalább az általa kitalált kölyköket szorgalmas és felelős tanulónak írja meg.
** Ez mondjuk jellemző Verne-re. Ez a csipet nemzetkarakterológia. Hogy a francia srác demokratikus gondolkodású, nyitott és talpraesett, az angol meg merev és gőgösen arisztokratikus.
*** Hogy mennyire nem fontos ez a konfliktus a szerzőnek, abból is látszik, milyen kutyafuttában és életszerűtlenül oldja fel, amikor már úgy érzi, semmilyen funkciója nincs a cselekmény szempontjából.
**** Az, hogy a szigeten – amúgy teljesen valószerűtlen módon - csúcsragadozók is vannak (pl. jaguár és kaguár, azaz puma), elméletileg veszélyfaktor kéne legyen, valójában azonban csak egy nagyon áttételes kellemes borzongást biztosítanak az olvasónak. ( )

8431015530

Indeholder "Stormen", "Midt i brændingen", "Chairmans kostskole", "Drengenes første dag i land", "Ø eller fastland", "En rejse forberedes", "Gennem skoven", "Hulen", "Den skibbrudnes kort", "Med tømmerflåde til hulen", "Drengene indretter sig i French-den", "French-den udvides", "Sne, kulde og en udflugt", "Rejsen mod nord", "Hjemturen til French-den", "Julefest", "Briant, Jacques og Moko på rejse", "Valget den 10. juni", "Den anden vinter", "Domphan og hans kammerater går deres egne veje", "En frygtelig nat", "De overlevende fra Severn", "Briant får en idé", "Med dragen i luften", "Et heftigt uvejr - og et bøsseskud", "Evans' historie", "De falske skibbrudne", "Kampen", "Afrejsen fra Chairmans ø", "Hjemkomsten til Auckland".

??? ( )