StartseiteGruppenForumMehrZeitgeist
Web-Site durchsuchen
Diese Seite verwendet Cookies für unsere Dienste, zur Verbesserung unserer Leistungen, für Analytik und (falls Sie nicht eingeloggt sind) für Werbung. Indem Sie LibraryThing nutzen, erklären Sie dass Sie unsere Nutzungsbedingungen und Datenschutzrichtlinie gelesen und verstanden haben. Die Nutzung unserer Webseite und Dienste unterliegt diesen Richtlinien und Geschäftsbedingungen.

Ergebnisse von Google Books

Auf ein Miniaturbild klicken, um zu Google Books zu gelangen.

Lädt ...

Numa Roumestan. Pariser Sitten

von Alphonse Daudet

MitgliederRezensionenBeliebtheitDurchschnittliche BewertungDiskussionen
291814,248 (3.5)1
Alphonse Daudet (1840-1897), ne a Nimes (Gard), est un ecrivain et auteur dramatique francais. Daudet se consacra a l'ecriture, non seulement comme chroniqueur au journal Le Figaro mais aussi comme romancier. Puis, apres avoir fait un voyage en Provence, Alphonse commenca a ecrire les premiers textes qui feront partie des Lettres de mon Moulin (1869). Il connut son premier succes en 1862-1865, avec la Derniere Idole, piece montee a l'Odeon et ecrite en collaboration avec Ernest Manuel - pseudonyme d'Ernest Lepine. Puis, il obtint, par le directeur du journal L'Evenement, l'autorisation de les publier comme feuilleton pendant tout l'ete de l'annee 1866, sous le titre de Chroniques Provencales. Le premier vrai roman d'Alphonse Daudet fut Le Petit Chose ecrit en 1868. C'est en 1874 qu'Alphonse decida d'ecrire des romans de moeurs comme: Fromont Jeune et Risler Aine mais aussi Jack (1876) et Le Nabab (1877). Pendant ces travaux de romancier et de dramaturge, il n'oublia pas pour autant son travail de conteur: il ecrivit en 1872 Tartarin de Tarascon, qui fut son personnage mythique.… (mehr)
Lädt ...

Melde dich bei LibraryThing an um herauszufinden, ob du dieses Buch mögen würdest.

Keine aktuelle Diskussion zu diesem Buch.

» Siehe auch 1 Erwähnung

Kicsit csodálkozom, hogy ezt a könyvet ilyen kevesen olvassák, holott Daudet ugye a XIX. század második felének fontos (és egykor itthon is népszerű) írója, tulajdonképpen a balzaci, dumas-i hagyomány szerves folytatója. Balzacnál talán kevésbé jól komponálja a drámai jeleneteket, viszont regényen belül egyenletesebb teljesítményt nyújt, Dumas-hoz mérten pedig vontatottabb, ugyanakkor jobban képes fókuszálni saját célkitűzéseire. Amely célkitűzés pedig nem más, mint a korszak párizsi valóságának, elsősorban a felső tízezernek a leképezése.

A Numa Roumestan politikusregény, címszereplője délvidéki lótifutiból emelkedik a miniszteri bársonyig – ilyen értelemben pedig ez a könyv simán beilleszthető a „magasra emelkedtél, de mekkorát zuhansz?”-típusú irodalomba, amiből akad egy-kettő rajta kívül a francia (és egyéb) prózában. A jó Numa szuperképességei, melyekkel a célt elérni szándékozik, a következőek: káprázatos beszélőke, simulékonyság, gondolatolvasás (mindig kitalálja, hallgatója mit is akar hallani), felszínesség (a túlságos elmélyültség csak megzavarná abban, hogy gombnyomásra lelkesedni tudjon azért, amiért pillanatnyilag lelkesedni praktikus), szelektív memória (bármit megígér, de azonnal el is felejti), és végül – de nem utolsósorban – beházasodás egy kellően párizsi, kellően magas rangú, de a kelleténél kicsit erkölcsösebb családba. Ezekkel felvértezve pedig hősünk egyszerűen legyőzhetetlen – legalábbis addig, amíg le nem győzi valaki.

Viszont ami a kötetet sajátossá teszi, az nem egy egyéni akarat küzdelme az őt körülvevő világgal, mert ilyet minden bokorban találni. Hanem hogy Daudet e küzdelem örvén déli és északi, latin és gall mentalitás konfliktusát írja meg. Numa ugyanis hangsúlyosan minden ízében délvidéki, habitusa olyan világosan különíti el a párizsiaktól, hogy az már szinte fertelem. Mert ami azt illeti, Daudet nem finomkodik az ábrázolással – az ő délvidékije típus, nem egyén, mégpedig olyan típus, ami leginkább valamiféle bantunak tűnik, aki beszél ugyan franciául (törve), de úgy alapvetően nem sok másban hasonlít a Daudet által elképzelt „normál” franciákhoz. Megjegyzem, az írót láthatóan lenyűgözi zenéjük, öltözködésük, sajátos kultúrájuk, de az is világos, hogy csak addig becsüli ezen elemeket, amíg élőhelyükön vizsgálhatja őket – amint beteszik a lábukat a fővárosba, máris minden, ami szép bennük, valahogy kínossá, komikussá, sőt: kártékonnyá válik.

Azonban ezzel a disszonanciával – vagy nevezzük becézőn egzotikumnak – együtt olvasásra érdemes, mi több, élvezeti értékkel bíró darab, érdemes leporolni, ha belefutunk mondjuk a padláson, az elfelejtett könyvek dobozában. Ha nem is éri el Maupassant vagy Zola szintjét, ott lohol a nyomukban. ( )
  Kuszma | Jul 2, 2022 |
keine Rezensionen | Rezension hinzufügen
Du musst dich einloggen, um "Wissenswertes" zu bearbeiten.
Weitere Hilfe gibt es auf der "Wissenswertes"-Hilfe-Seite.
Gebräuchlichster Titel
Die Informationen stammen von der englischen "Wissenswertes"-Seite. Ändern, um den Eintrag der eigenen Sprache anzupassen.
Originaltitel
Alternative Titel
Ursprüngliches Erscheinungsdatum
Figuren/Charaktere
Wichtige Schauplätze
Wichtige Ereignisse
Zugehörige Filme
Epigraph (Motto/Zitat)
Widmung
Erste Worte
Zitate
Letzte Worte
Hinweis zur Identitätsklärung
Verlagslektoren
Werbezitate von
Originalsprache
Anerkannter DDC/MDS
Anerkannter LCC

Literaturhinweise zu diesem Werk aus externen Quellen.

Wikipedia auf Englisch

Keine

Alphonse Daudet (1840-1897), ne a Nimes (Gard), est un ecrivain et auteur dramatique francais. Daudet se consacra a l'ecriture, non seulement comme chroniqueur au journal Le Figaro mais aussi comme romancier. Puis, apres avoir fait un voyage en Provence, Alphonse commenca a ecrire les premiers textes qui feront partie des Lettres de mon Moulin (1869). Il connut son premier succes en 1862-1865, avec la Derniere Idole, piece montee a l'Odeon et ecrite en collaboration avec Ernest Manuel - pseudonyme d'Ernest Lepine. Puis, il obtint, par le directeur du journal L'Evenement, l'autorisation de les publier comme feuilleton pendant tout l'ete de l'annee 1866, sous le titre de Chroniques Provencales. Le premier vrai roman d'Alphonse Daudet fut Le Petit Chose ecrit en 1868. C'est en 1874 qu'Alphonse decida d'ecrire des romans de moeurs comme: Fromont Jeune et Risler Aine mais aussi Jack (1876) et Le Nabab (1877). Pendant ces travaux de romancier et de dramaturge, il n'oublia pas pour autant son travail de conteur: il ecrivit en 1872 Tartarin de Tarascon, qui fut son personnage mythique.

Keine Bibliotheksbeschreibungen gefunden.

Buchbeschreibung
Zusammenfassung in Haiku-Form

Aktuelle Diskussionen

Keine

Beliebte Umschlagbilder

Gespeicherte Links

Genres

Keine Genres

Melvil Decimal System (DDC)

338.6048Social sciences Economics Production Guilds

Klassifikation der Library of Congress [LCC] (USA)

Bewertung

Durchschnitt: (3.5)
0.5
1
1.5
2
2.5
3 1
3.5 1
4 1
4.5
5

Bist das du?

Werde ein LibraryThing-Autor.

 

Über uns | Kontakt/Impressum | LibraryThing.com | Datenschutz/Nutzungsbedingungen | Hilfe/FAQs | Blog | LT-Shop | APIs | TinyCat | Nachlassbibliotheken | Vorab-Rezensenten | Wissenswertes | 204,765,237 Bücher! | Menüleiste: Immer sichtbar