Une (tentative de) réponse à une question essentielle. Un livre concis, précis et nuancé. ( )

A populizmus jelensége valószínűleg a legnagyobb kihívás, ami a XXI. században a demokráciákra vár – Müller professzor pedig van olyan rendes, és összegereblyézi nekünk a vele kapcsolatos tudnivalókat, definiálja és rendszerbe rendezi őket, majd szép kerek tanulmányként helyezi őket elibénk. Merthogy a populizmusról sokat beszélnek, de sok a zűrzavar is a fogalommal kapcsolatban – többről van ugyanis szó, mint hogy a populizmus a demokrácia részeg változata, aki hőzöng a házibulin, hülyeségeket beszél, letépi a függönyt és összerondítja a mosdót, de majd kialussza magát, vagy ha nem, akkor el kell vitetni kényszerelvonóra. A populizmus ezzel szemben a demokrácia állandó kísérőjelensége, ami többnyire a demokrácia létező problémáira reagál – arra az érzésre, hogy nincsenek kapaszkodók, vesztesei vagyunk a szabadpiaci rendszernek, nincs befolyásunk a technokratákra (azt se értjük, mit akarnak), a változást pedig válságnak látjuk és ettől veszélyben érezzük magunkat.

Ha tehát a populizmus hívei felől nézzük, értelmezhető kérdéseket látunk, amire válaszolni kell, mert ha nem tesszük, ott állnak tettre készen a populista politikusok, akik nem haboznak a bennük rejlő potenciált a maguk javára fordítani. A populista politikus ugyanis érzékeli, hogy a túl sok információt, a túl bonyolult válaszokat a lakosság túlnyomó része úgy fordítja le magának, hogy nincsenek igazi információk, és a válaszok is hamisak – tehát a demokrácia nem is valódi demokrácia. Logikus, hogy ha ez a többség olyasvalakit lát maga előtt, aki egyetlen egyszerű igazságot hirdet, az kellemesen érinti, és hajlandó eltekinteni ezért a kellemes érzésért cserébe attól, hogy 1.) ez az ún. “igazság” a tényekkel nem kompatibilis 2.) a populista politikus is szemmel láthatóan ugyanolyan korrupt (sőt!), mint elődei, és hajlamos leépíteni a demokráciában életbevágóan fontos fékek és ellensúlyok rendszerét. Ez utóbbi a többséget azért sem zavarja, mert ő a demokráciát eddig is valami gyanús dolognak tekintette, ami a feje felett zajlik – a populizmus, ha nem is különb nála, de legalább úgy csinálja a suskust, hogy azt ő is érti. Helikopterrel rénszarvasra! Erőművet a haveroknak! Ez legalább világos dolog. A helyzet azonban az, hogy minden hibájával együtt a demokrácia jelen pillanatban az egyetlen politikai rendszer, ami potenciálisan képes egy változó korral kapcsolatban nemcsak döntéseket hozni, de tévedés esetén ezeket a döntéseket korrigálni és új döntést hozni helyettük, ami persze megint nem lesz tökéletes, de akkor ismét új döntést hoz, és így tovább, és így tovább, a végtelenségig – magyarán a demokrácia a politikai rendszerek közül leginkább képes az önkorrekcióra, arra, hogy az általa kinyilvánított ún. “igazságot” az empirikus tényekre reagálva újra és újra kiigazítsa*.

Ezzel szemben a populizmus azt állítja, hogy csak egyetlen igazság van, és annak egyetlen birtokosa – ő maga –, következésképpen a vita és a kiigazítás felesleges, sőt: ellenjavallt. Ez pedig tulajdonképpen nem más, mint a párbeszéd berekesztése – és ezáltal a demokrácia berekesztése is. Megnyugtató persze hinni, hogy van egy darab közérthető, frappáns igazság – de hogy egy komplex, plurális világban egyetlen egyszerű igazság létezhet, az nem több illúziónál. És bármilyen szép is egy illúzió, ha szorul a hurok, a hajunkra kenhetjük.

Amúgy meg remek kötet: világos, okos, és még a magyarokat is sokszor emlegeti. (Mondjuk erre nem nagyon lehetünk büszkék.) Ismerős dolgokat bőven fogunk benne találni, de azokat Müller kiválóan helyezi tágabb kontextusba, és bár helyenként ismétli önmagát, de mindig úgy, hogy új és új információval tágítja az eddig elmondottakat – valószínűleg pont ezért alkalmas tökéletesen arra, hogy laikusok is forgassák. Ha csak egy könyvet olvastok el a populizmusról… ésatöbbi, ésatöbbi, blabla, blabla.

* Egyes politológusok szerint maga a válságjelenség (például maga a populizmus) sem más, mint a demokrácia önkorrekciója működés közben, tehát nem pusztán probléma, hanem a megoldás része. ( )

This is the kind of book I want to hand out on the street. It is a smart and interesting way to distinguish populism from democracy. ( )

This may be called an excellent primer to populism. Abd, this is the third time I have read this book!

For many of us, who call leaders populist, in our daily speech, there has never been a clear definition, or guideline, to defining what it is. This book provides this. It is a short book, and this makes it even more valuable, in my eyes, as there is little space wasted. Too often, people will write a long book because it is a good thing to do, and this then creates a lot of matter that obscures the subject.

Jan-Werner Muller avoids this trap and goes to the heart of the subject.

Could he have analysed more? I would say yes. For instance, what sort of populist would Bernie Sanders make, versus Trump. However, I assume that this was not the subject of the book.

I can clearly see parallels in the India of today.

So, overall, an excellent book. ( )

A wonderful book about this modern political phenomenon. The author argues that the core claim of populism is moralized antipluralism. A populist leader claims to be a spokesperson for the common people, but all who disagree are excluded from that group. The author explains clearly why support for populism should not be mischaracterized as mere stupidity, and also how, if they gain control, populists can abuse their powers without being exposed as frauds in the eyes of their supporters. He also maintains that other parties should engage with populists, not exclude them. It would have been good to discuss this in a bit more detail and cite a few examples. Nevertheless, it is a rare book which provides this much political wisdom in just over 100 pages, even more so when that wisdom finds immediate application in real-world events. You will certainly be able to debate politics better after reading this book, though maybe not with populists.