Nagyon tetszett, hogy némelyik verset két vagy akár három fordításban is olvashattam a kötetben (már csak az eredeti hiányzik mellőle). Volt, amit az egyik fordításban egészen világosan értettem, a másikban pedig teljesen homályos volt. És persze eltérően értelmezett fordulatokkal is találkoztam. (Milyen sokat számít a fordító! Amikor egy külföldi szerző csodás kifejezésein, mondatain olvadozunk, kié az érdem? Szerintem közös. Kicsit ijesztő is, mekkora felelőssége van a műfordítónak.) Voltak nagyon erős darabok, de a végére már igazán elegem volt a tücskökből, alkonyatból, közelgő vagy szeretteket sújtó halálból. (Amúgy is szerelmi bánatom van, mert megint el kellett hagynom a tengert. Hát kinek hiányzik ez?) Érdekes volt az utószó, rámutatott a bezárt élet és forma, valamint az ezek határait feszegető, velük szemben lázadó, de kitörni mégsem akaró költő között feszülő ellentétre. Az viszont csalódást okozott, hogy nem csak a fióknak és (levelező)barátoknak írta őket, ahogy eddig tudtam, hanem próbálta megjelentetni is. Így azért a publikálásról szóló verse (709) kevésbé tűnik hitelesnek (inkább sértettségből született?). ( )