(Ferragus) I can't say it's Balzac as his best, and it's terribly melodramatic, but the main body of the story certainly eeps you reading.
A blissfully married young Parisian couplee...he of humble origin, he a splendidly successful official (whose job just seemed to fal in his lap...how?) have their matrimonial bliss shattered.
A well-to-do young man forms a secret passion for the lovely wife - a chaste and virtuous lady.
One day he sees her leaving a house in an insalubrious part of town. His curiosity piqued, he determines to stalk her and find out who she's secretly visiting there...
Much mystery and torment to herconfused husband - is she seeing another man?
First in a trilogy of novels, collected together as "The Thirteen" - taking as their theme a "secret society" of freemason-like men, looking out for each other and performing impossible deeds...
IOne issue for me: I didnt feel the story of Ida was ever really concluded. What do we say about the person responsible for that outcome? Or indeed the outcome for M de Maulecour (?) , the stalker..who may haee started all this (but surely Mme Jules was the real culprit...)
I'm having a little break before embarking on volume 2 of the series..

(Duchesse of Langeais) Terribly Gothic melodrama, but quite gripping!
When a soldier finds his way to a remote convent on a Mediterranean island, he recognizes one of the nuns as his former love, and resolves to kidnp her.
How the woman in qustion came to be there forms the main part of the story. A cold hearted, flirtatious young beauty, with a living but absent husband, the Duchess toys with the affections of the military man, leading him on then refusing to tgo further.
But the man is a member of "the thirteen", a secret society of men pledged to derring do...

(Girl with the Golden Eyes) The weakest of the three tales in "The thirteen." Utter melodramatic dross. ( )

E könyvet forgatva sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy ugyan miért is olvasok én Balzacot? (Azon túl, hogy Emma lányom választotta ki a három elé tett francia szerző közül, azzal az indoklással, hogy „selymes a tapintása”. Köszönöm neked, Világirodalom Remekei-sorozat, a selymes borítókat!) Merthogy mit is csinál Balzac? Egyrészt ha meglát egy szépasszonyt, egy koldust, egy biciklis futárt vagy akár egy utcát, rögtön elkezdi meghatározni, mégpedig nemritkán 3-5 oldalas kacskaringós leírások segítségével. Ez persze érthető, ha figyelembe vesszük, hogy Balzac igazából nem regényeket írt, hanem típusokat gyűjtött, és ha eszébe jutott egy ilyen típus, akkor gyorsan definiálta, hogy aztán gombostűre tűzve besorolhassa (mint egy bogarat) a közel százezer korábban definiált típust tartalmazó gyűjteményébe. Másfelől Balzac még előszeretettel eszmefuttat is, ő a hosszú távú eszmefuttatás örökös bajnoka, aki (saját és olvasói) orrvérzésig képes taglalni a Restauráció-korabeli Franciaország politikai- és társadalmi viszonyait, mégpedig okosan, ugyanakkor bájosan időszerűtlenül, és a cselekmény szempontjából alapvetően irrelevánsan is. Ja igen, a cselekmény. Merthogy egy idő után azért írónknak eszébe jut, hogy cselekmény is van a világon*, és akkor robbanásszerűen beleteker a dolgokba. Ilyenkor elképesztő, hihetetlen, irreális eseményekkel csapja hókon az olvasót, például ezzel a Tizenhármak nevű titokzatos (szabadkőműves-jezsuita?) szervezettel**, akik elképesztő okkult erejükkel úgy uralják a tömegeket, hogy azok ezt észre sem veszik, és olyan dolgokat akarnak véghezvinni… hát, itt megakadtam kicsit, mert fogalmam sincs, mit akarnak véghezvinni. Talán azt akarják véghezvinni, hogy minél okkultabbnak és titokzatosabbnak látsszanak – no, ez bejött. Néha pedig bedob a regénybe valami elképesztően nagystílű, lovagias gonosz géniuszt is (e csoport vezetőjét), aki egyfelől HAJON ÁT FELSZÍVÓDÓ méreggel gyilkolja meg ellenfeleit, másfelől meg: ha szeret valakit, akkor meghalni is képes érte. És van romantika is, ami nagyjából abból áll, hogy két nemes, tiszta lélek a szó szoros értelmében ideglázban*** hemperegve biztosítja egymást szerelméről („Te olyan jó vagy! Nem vagyok méltó hozzád!” „Nem, én nem vagyok méltó hozzád, mert te vagy a jó!” „Nem, nem, én olyan rossz vagyok, legalábbis hozzád képest, aki jó, tehát nem lehetek méltó hozzád,ilyet viccből se mondj…” etc., etc.), amit valamiért nem képesek normális párkapcsolati szinten (bonbon, virág, járás, szex, házasság, stb.) kiélni. No, hát ezek vannak. Megmondom őszintén – gyakran iszonytatóan idegtépő. És mégis – van benne valami zsenialitás, és valami izgató elavultság is, mert igen, kifejezetten izgató, hogy Balzac mennyire másképp képzelte el az irodalmat, mint a XX-XXI. század. Az biztos, hogy manapság már senki nem ír úgy, mint ő. Ami nem biztos, az az, hogy ez kár.

Korrekció: olvastam én már Balzacot, mégpedig jó Balzacokat. Alapvetően (bár ez most se a pontozásból, sem az értékelésből nem látszik) szeretem az öreget. Mintha ez a könyv olyan sűrűségi fokon tartalmazná az író összes engem irritáló jellemzőjét, hogy azt már tényleg nem tudom tolerálni. De sebaj, most elolvastam egy Balzacot. Legközelebb meg elolvasok egy Jobbzacot. (Ehm-ehm.)

* Kivéve a középső kisregényben (Langeais hercegnő). Ott teljesen mellőzi a cselekményt – mert azt a szerelmi „húzd meg – ereszd el”-t, ami a szöveg gerincét képezi, nem vagyok hajlandó cselekménynek csúfolni.
** Elméletileg ez a titokzatos Tizenhármak szövetsége a közös szál a három kisregényben. (Elméletileg = gyakorlatilag nem.)
*** Biztos észrevettétek, hogy a korszak európai és orosz irodalmában milyen gyakran kapnak ideglázat (vagy valami hasonlót) a szereplők, ha valami trauma éri őket – elhagyja vagy megsérti őket valaki, erre ágynak esnek, oszt jóéjszakát, gyakran meg is halnak. Szívesen olvasnék valamit arról, hogy vajon ez a rejtélyes kór 1.) valami korabeli stresszbetegség 2.) eufemizmus az öngyilkosságra – hisz az egyházak valószínűleg nem nézték volna jó szemmel, hogy egyes szereplők egyszerre öngyilkosok ÉS közben pozitív figurák 3.) egyszerű lustaság, és azt jelzi, hogy az írónak nem volt kedve kidolgozni valami korrekt halálesetet (ablakból lepottyanó tízliteres befőttesüveg, lepra, kobratámadás, konnektorba nyúlás), de szerette volna drámaian lezárni a cselekményt. ( )

Crystal-clear, insightful characterization and social commentary, the reason we still talk with reverence about Balzac. This was written when he was younger, so it goes on a bit in some of the emotional descriptions, but it's all good. As always the reader will have to overlook or even better adequately contextualize oneself against the youthful Balzac's openly reactionary jingo gaulism of some parts.
I don't really get who the Thirteen are from reading the story, but oh well, I guess you had to have been there. I'll look it up. The best story is the middle one, Duchesse de Langeais, the best Physiognomies Parisiennes is in the third one, Girl with the Golden Eyes. ( )

Indeholder "Forord", "Første Afsnit: Ferragus, Rovdyrenes Høvding", " 1. Fru Jules", " 2. Ferragus", " 3. Den mistænkte Kvinde", " 4. Hvor skal man søge hen for at dø?", " 5. Slutning", "Anden Episode: Hertuginde de Langeais", " 1. Søster Therese", " 2. Kærlighed i Thomas Aquinas' Sogn", " 3. Kvinden i hende", " 4. Gud løser Knuden", "Pigen med de gyldne Øjne", " 1. Parisiske Profiler", " 2. Det forunderlige Held", " 3. Blodets Magt".

Tre romaner med et fælles islæt af et hemmeligt selskab "De Tretten".

??? ( )

AG-1