Hja, ha politika nem lenne a világon, akkor most minden óvatoskodás nélkül mondhatnám, hogy Gorkij nagy író. Úgy tudja megragadni az orosz társadalom hordalékát, a nincstelenek és leszakadtak tömegét, hogy le a kalappal. Van az ő világában valami halványan rejtői vonás – de ami Rejtőnél komikum, az Gorkijnál egyszerre groteszk és tragikus. Úgy tud jelenetet beállítani, hogy az egyszerre színpadias és ugyanakkor zsigerien életszerű, figurái szinte mindig* sokrétűek, rosszindulatuk pedig sosem szimpla gonoszság, hanem gyengeségből, butaságból, becsületből összegyúrt komplex massza. Színe van, szaga van az egésznek.

Fussunk át a szövegeken:
1.) Malva Két hamisítatlan hímsoviniszta ruszki pöts (nem mellesleg: apa & fia) azon feszülnek egymásnak, hogy ki szerzi meg magának Malvát, a helyi méhkirálynőt. Egyetlen központi feszültségre felhúzott, kiegyensúlyozott próza erős helyszínrajzzal (szinte látni a tengerpartot, és a fénysugarakat a tenger hullámain). Külön kiemelendő Malva figurája, aki autonómia tekintetében kenterbe veri a kisregény többi szereplőjét, akik amúgy ezt meg is érdemlik.
2.) Az Orlov házaspár. Voltaképpen egy botegyszerű alkoholizmusellenes programbeszéd – de milyen jól meg van írva! Orlovék megpróbálnak kitörni a nihilből, tenni valami jót – de hogy ez sikerül-e nekik… „az egyiknek sikerül, a másiknak nem…”, ahogy Kalmár Pál mondaná. Amúgy naná, hogy (mint Gorkijnál nem ritkán) a nő bizonyul itt is erősebb jellemnek.
3.) Okurov városka. Tabló egy Isten háta mögötti orosz koszfészekről, annak is a koszosabbik feléről. Parádés, sokszínű jellemek, helyenként karneváli jelenetek, amelyek remek ritmusérzékkel fordulnak át tragédiába. És itt már a forradalom előszele is megborsóztatja a hátakat!
4.) Egy viszonzatlan szerelem története. Az egykori gyáros elmeséli az írónak egy szerelmi háromszög szomorú történetét öccsével, saját magával és egy gyönyörű színésznővel a főszerepben. Bizonyos szempontból a Malva újragondolásának is tekinthetjük a szöveget – ugyanaz az erős akaratú női kulcsszereplő, aki azonban paradox módon rabja saját akaratának.
5.) Első szerelmem. Emberek, én teljesen elhittem, hogy Gorkij szerelmes lett Olgába – ennél nagyobb bók egy ilyen szöveg esetében, gondolom, nem kell. Olga egyben alighanem megmagyarázza az író vonzódását ezekhez a szuverén, érdekes, erős jellemű nőtípusokhoz – a kötet hat kisregényéből négyben játszanak központi szerepet vele rokonítható személyiségek.
6.) Az áruló. Ez a kisregény használja fel leginkább a modern irodalmi vívmányokat – egy áruló zaklatott, töredezett önvallomását olvashatjuk, aki épp a siralomházban vet számot sorsával. Itt a leglátványosabb Gorkij szándéka, hogy a gonoszt nem egysíkúan, hanem a megértés vágyától vezetve kell ábrázolni – ez a későbbi szocreál irodalom ellenkező tendenciáival összevetve különösen meglepőnek hat. Hasonlóan meglepő továbbá a bolsevik pártviszályok kritikus értékelése is. (Talán csak azt vethetem Gorkij szemére, hogy árulója siralomházban végzi – az efféle tehetséges amorális latrokat a Cseka többnyire nem kivégezte, hanem alkalmazta.)

No, mit is mondhatnék még… talán csak annyit, hogy nyugodtan poroljátok le a padláson lévő Gorkij-köteteket, és olvassatok beléjük, mert Gorkij jó.

* Megjegyz.: ebben a kötetben. A kései Gorkij-életműre azonban már sajnos néhol jellemző a sematizmus. ( )