Nick Thorpe

Nick Thorpe likes to talk to people and they talk to him. The stories of people who live on the banks of the Danube are the voices in this book. There are voices of people who work on the river, farm around it and are trying to conserve the river and its wildlife. The river changes as he moves upstream from the Danube Delta to Germany. His journey is over one year in all sorts of weather and with different forms of transport, occasionally walking and cycling. For anyone interested in this magnificent river, take a read.… (mehr)

Az útikönyvek nagyjából két dolgon állnak, avagy buknak: hogy izgalmas helyre kalauzolnak-e el minket, illetve hogy izgalmas író kalauzol-e minket. Ami az első követelményt illeti, nincs semmi bibi, hisz a Duna a mi szimbolikus folyónk, keletet és nyugatot összekötő folyosó erős magyar vonatkozással, ismerős és mégis ismeretlen, erre bőven rá lehet építeni pár száz oldalt. Thorpe-pal sincs gond, jegyzett újságíró, nála szakmai követelmény, hogy jól írjon. Ráadásul szimpatikus ürge is, empatikus, fogékony a külső benyomásokra (ez se árt, ha újságíró valaki), jól egyensúlyoz prózájában a személyesség és a tényszerűség között, mer és tud anekdotázni – az a fajta manus, aki mellé az ember szívesen beülne egy vonatfülkébe egy hosszú, hosszú vonatúton, hogy ha véletlen elfogyna az olvasnivaló, elcseverésszenek kicsit. (De amíg nem fogy el – addig néma csönd!)

Csak hát azért mégse tökéletes. Thorpe-nak tagadhatatlanul van olyan rendező elve, amire fel tudja fűzni utazásának legtöbb elemét – mégpedig az ökológiai gondolat. Látszik rajta, mennyire aggódik a folyó ökoszisztémájáért, és meg is tudja értetni az olvasóval, hogy aggodalma jogos. Ez tehát rendben van, és rendben vannak szociológiai miniriportjai is, amiket azoktól csipeget össze, akikkel úton-útfélen találkozott. Ám hiányzik valami. Annyi minden eszembe jutott olvasás közben, annyi téma, amiről jó lett volna beszélgetni Thorpe-pal – például hogy nem olyan-e felfelé csorogni a Dunán, mint időutazást tenni Európa múltjából a jövője felé? Nem olyan-e ez a folyó, mint egy kötél, ami szétszakíthatatlanul köti össze ezt a múltat és jövőt, és egyben az elütő világértelmezéseket is? Ilyesmikről, na. De ezek a kérdések bennem maradtak. Szóval jó volt, persze, jó volt, csak azt hiszem, Thorpe jóval többet kapott ettől az utazástól, mint amennyit át tudott adni belőle nekem.… (mehr)