Nokkuð sérstök bók.
Unnin eingöngu upp úr viðamiklum viðtölum Woodwards við æðstu stjórnendur Bandaríkjastjórnar og yfirmenn sem komu að ákvörðun um innrás í Írak 2003.
Vel sést hvernig ráðamenn reyna sáð koma sér undan ábyrgð, takast á á bak við tjöldin, virðingin sem borin er fyrir Woodward en einnig hvernig hann þarf gæta sín í skrifum til að vera ekki útilokaður frá heimildum sínum.
Helsti kostur bókarinnar er hvernig ákvarðanatakan fyrir stríðið fór fram og var raunar tekin áður en metið var hvort þyrfti yfirleitt að gera innrás. ( )

Woodward puts together a great book!
This is another great look behind the curtain of a presidential administration. This book takes you right to the heart of the matter of the Iraqi conflict. Woodward shows just how much restraint the president used rather than running to war as most had feared. There is a lot here to pay attention to as it relates to the relationships with the president and how he responds to the demands from each person. Woodward pulls all of those ends together. ( )

עוד אחת מסדרת הזבוב על הקיר של וודוורד. חושף את הממשל של בוש בכל מערומיו ( )

Bob Woodward egyike a legismertebb amerikai újságíróknak. Az 1974-ben publikált, a Watergate-ügyet feldolgozó Az elnök emberei óta tudjuk, hogy mindenkinél jobb forrásai vannak Washingtonban. Azt tartják róla, hogy előtte minden ajtó megnyílik a fővárosban, ott lehet a bizalmas tájékoztatásokon, állítólag Bush elnök többször is személyesen fogadta az Ovális irodában (és ezzel nem sokan dicsekedhetnek), s hogy őmaga hívhatta meg vacsorára Donald Rumsfeld védelmi minisztert. Bob Woodwardról elmondhatjuk tehát, hogy washingtoni körökben igazi bennfentes, az írásai pedig “hitelesek és tárgyilagosak”.

A támadás terve az iraki háború előkészületeiről szól. Úgy tűnik, Woodward valóban ott volt minden eligazításon, elsőkézből szerzett információkat a döntéshozók lépéseiről, exkluzív interjúkat készíthetett a Bush-adminisztráció tagjaival. Félelmetes, ahogy szárazon elénk tárja: miként készülnek az elnök beszédei, hogyan dolgozik egy csapat azon, hogy a Bush száját elhagyó mondatok után milliók érezzék úgy, hogy a “Gonosz Tengelye” valós fenyegetést jelent az amerikai állampolgárokra. Képet kapunk arról is, miként és miért habozott Colin Powel támogatni a kormány azon igyekezetét, hogy Szaddám Husszeint eltiporják a Föld színéről, vagy hogy Bush milyen okos húzással állította végül az ügy mellé őt. Az tény, hogy amit Woodward ebben a könyvben leír, az hiteles és tárgyilagos. Na jó, az elsőben azért kételkednék, de tárgyilagosnak tényleg tárgyilagos. Azt azonban hozzátenném még, hogy a támadás terve ebben a formában hiányos is. Woodward szinte semmit nem ír arról, hogy a szövetséges csapatok Irakban végül egy fia tömegpusztító fegyvert sem találtak, és erről a titkosszolgálatoknak bizony előre, már a támadás tervezésekor tudniuk kellett. Arról sem esik szó, hogy Bush elnököt milyen mértékben mozgatták esetleg személyes jellegű indíttatások a Szaddám Husszein elleni háború kirobbantásában. Hasonlóképpen hiányoltam a könyvből olyan jellegű összefüggéseknek a pártatlan feltárását, amelyek alapján a Bush adminisztráció Irakot a nemzetközi terrorizmussal és a szeptember 11-i eseményekkel hozta kapcsolatba – természetesen itt mellőzve minden összeesküvés-elméletet, és csakis a tényekbe kapaszkodva. Ha A támadás terve “a 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni lépések és döntések hátterét kutatja” (idézet a magyar kiadás belső borítójáról), akkor szerintem ez a könyv lehet hiteles és teljes mértékben lehet tárgyilagos is, de nem teljes, és legfőképpen nem pártatlan.

Woodward had remarkable access to Bush and his colleagues, probably more than any other reporter which makes this group of books unique. Woodward also brings a remarkable background, beginning with the Nixon administration to the project. These books will always be invaluable to the history of the Bush administration. ( )