Ez a könyv már olyan régen porosodott a polcomon, előtte meg édesapám polcán előtte meg az ő édesapjáén… meg az ő édesapjáén… jó, nem – csak ’78-as a könyv. Most egy gyenge pillanatomban úgy gondoltam, véget vetek hányattatásainak. És nem bántam meg. Bertényi csokorba gyűjti a koronával kapcsolatos összes feltételezést és tudnivalót, olyasmiket, mint hogy az alsó része eredetileg akár női korona is lehetett*, a felső részét meg egy evangélium pántjaiból eszkábálhatták. Amit biztosan állíthatunk, az nem sok: az, hogy 1.) Szent István fejét aligha érintette a korona, ilyen formában semmiképpen, de részleteiben sem igazán 2.) ezt a koronát úgy buherálták össze több eltérő funkciójú darabból. Amiről nem is értem, miért nem beszélünk többet, miért nem hirdetjük fennhangon, hisz a buhera annyira magyar foglalatosság, hogy a koronánknak is egyszerűen MUSZÁJ buheráltnak lennie, különben talán nem is volna magyar korona. (Így belegondolva: a korona akkor lenne igazán autentikus, ha a darabjai havanna ragasztószalaggal és befőttes gumival lennének összefogva.) Egyetlen problémám az volt, hogy megfelelő középkor-történeti tudás híján időnként belezavarodtam, hol, mikor és melyik királyt koronázták meg, melyik koronával, és ki kinek a trónját követelte – kicsit olyan érzés öntött el ilyenkor, mintha egy venezuelai szappanopera-sorozatba kapcsolódtam volna be a 232. résznél. De ettől eltekintve informatív kis kötet, megtisztelem azzal, hogy ezentúl gyakrabban törölgetem róla a port.

* ”Te Pista! Vedd már le azt a koronát, nem látod, hogy női?” „Ne már! Most mondd a szemembe, hogy nem áll jól!” ( )