Kis dán mese az elidegenedésről. Nincsenek benne nagy dolgok – de hát a dolgok ugye úgyis azáltal válnak naggyá, hogy velünk történnek*. Nors zseniális húzása, hogy Sonja, a magányos negyvenes fordító életét egy sűrítésen keresztül mutatja be: Sonja ugyanis vezetni tanul, és hát ugye egy negyvenes nő egy autó belterében, harcban a sebváltóval, tükörrel, indexszel, kuplunggal, a kudarctól – mi több: a haláltól – való félelemmel… hát ez a helyzet egyfelől felidéz pár klasszikus hímsoviniszta tréfát, másfelől meg esszenciája mindannak, amiben Sonja élni kénytelen. Okos könyv, ami skandináv módra tág teret hagy a befogadó olvasatainak. Érzékeny portré Sonjáról, a nőről, „…aki nem találta a szavakat azokhoz, akiket a leginkább szeretett volna megszólítani”.

* Ilyen értelemben tehát téves ezt a könyvet Dánia-kritikaként olvasni, egyfelől mert egyetemes problémákról szól (Detroitban éppúgy játszódhatna, mint Koppenhágában), másfelől meg ugye ez pont az a szöveg, amire egy rutinos Szvoren Edina-olvasó azt mondaná, hogy „na bravó, irigylem a problémáitokat”. (Szerintem nagyon jó tréfa Nors részéről, hogy főszereplője épp népszerű véres skandináv krimiket fordít, miközben autós oktatójától retteg – ezzel finoman jelezve, hogy a valódi és mesterségesen konstruált félelmek között micsoda szakadék van.) ( )

Hay que estar muy, muy atento para descubrir lo que fluye por sus páginas. ( )

110/2020. The story is about a middle-aged woman without a future, because she doesn't want any of the futures that society has directed her towards, mostly presented as mother or corpse, and who is therefore obsessed with the past. But the past isn't a place so she can only go back there inside her own head, except her own memories aren't enough for her and the people from her past don't want to share the insides of their heads with her. At the end of the book she embraces a future in a place and social role, as a rural spinster, that society has told her are both undesirable.

The style of writing is descriptive. It presents and dissects without interpreting. The author explicitly separates this work from crime novels in which people are dismembered and then interpreted as clues, from the work of psychologists in which people's minds are broken down and interpreted, from the work of therapists (or shamans) in which people's emotions (or spirits) are anatomised and interpreted. The descriptive imagery is creative enough that it occasionally momentarily veers into bizarre or surreal disconnection. A typical pop-literary Man Booker International shortlist novel. ( )

Un libro sulla solitudine di una ultraquarantenne in città, dove si è trasferita 20 anni prima, piena di sogni, speranze e progetti, pronta a cogliere tutte le opportunità della vita. Ma il bilancio è deludente: Sonia è una traduttrice, quindi lavora da sola, con ritmi e orari che le lasciano spazi sempre più vuoti in una vita sempre più vuota. Passati gli anni degli eccessi giovanili, quando l'esistenza di ognuno si stabilizza all'interno della propria bolla, lei si accorge di non avere costruito nulla e di provare sempre più nostalgia della vita dei campi e del paesello d'origine, dove comunque a suo tempo era considerata strana, per il suo non uniformarsi ai modelli di vita proposti.
Che dire, un libro che non mi ha fatto per nulla bene!

Dorte Nors skriver blændende om en sympatisk kvinde, der har det svært i livet med alle sine mange tanker og usikkerheder. Hun prøver at gøre det, hun bliver lært at gøre - spejl, skulder, blink - og alligevel sidder hun fast. Dejlig tekst at læse, så bogen blev hurtigt slugt, men selve historien og hovedpersonens udvikling interessede mig ikke det store. Ikke forfatterens fejl, bare et spørgsmål om smag. ( )