Zsuzsa Rakovszky

Bíztam benne, hogy jó lesz. Sőt: biztos voltam benne, mert megbízható értékelőim megbízható értékelései is ezt sugallták. Meg is lepődtem, hogy nem tetszik. Az én legerősebb benyomásom erről a könyvről, hogy Rakovszky Zsuzsa alibizik. A regény első 150 oldala meglátásom szerint azzal megy el, hogy felmondja a leckét: az ún. „olvasott ember” összes előítéletét, az ismert kliséket a műkörmös-ezoterikus üzletasszonyról, a Rolexes vállalkozóról, a „mai fiatalról”, aki buta, mint a pláza forgóajtaja (de legalább gusztusos), és persze az élhetetlen, csóró bölcsészről (ő az elbeszélő), no meg az ő poszt-midlife crisiséről. Egy szereplőt se találtam, akivel kívántam volna az azonosulást, viszont az azonosulás lehetősége híján nem nagyon volt mi érdekeljen a könyvben. (Erre lehetne mondani, hogy Houellebecq-nél se tapossák egymás sarkát a szimpatikus figurák, de hát ott legalább van egy eredeti, provokatív filozófia, és egy sallangmentes, erőteljes nyelvhasználat – itt azért ezt nehezen lehetne erényként kiemelni.) Az a bajom, hogy Rakovszky tutira ment: az emberi szánalmasságok listázásával elérte, hogy aki szerint az őt körülvevő világ úgy nagy általánosságban szánalmas vagy terhes, az lendületből egyetértsen vele, de amit én elvárnék – hogy ezzel az érzésemmel szembesítsen, és annak átgondolására, esetleg felülvizsgálatára késztessen –, az csak nagyon felületesen és igazából csak az utolsó 20 lapon jelenik meg. Egyedül a címszereplő Célia villantott fel valamit, legalábbis első feltűnésekor – de aztán ő is beleszürkült a mezőnybe, elkezdte játszani a rálőcsölt szerepet, csak éppen a „másik mai fiatalét”, aki elnagyoltan szabadelvű anyja ellen úgy lázad, hogy a túljátszott konformitás felé fordul.

A könyv második felében némi változás figyelhető meg – a cselekmény árnya vetül a szövegre. Eltűnik ugyanis Célia. És ekkor elbeszélőnk, Ádám – aki (ezt nem is említettem eddig, sok egyéb mellett) lehet, hogy az apja nekije, de lehet, hogy nem az apja, bizony, bonyi néha ez az élet – nekiáll megkeresni. Én ekkor kínomban megírtam fejben erre a forgatókönyvre egy vérbő skandináv krimit – de Rakovszky nyilván nem ezen a szálon mozdul el, hanem tötymörögteti tovább szereplőit a maguk kis provinciális problémáiban*. Ezzel együtt a regény ezen részébe már jobban belesimultam, mert ekkorra nagyjából megbarátkoztam a szereplők zömével** – talán azért, mert Rakovszkynak sikerült úgy-ahogy elmélyítenie őket, vagy talán csak azért, mert megszoktam őket. De azért ez továbbra is maximum egy langyos kapcsolathoz volt elég.

Így visszaolvasva a fentieket – nem tudom, nem voltam-e igazságtalan. Bizonyára akad valami ebben a könyvben, amit előlem elrejtett saját neheztelésem – csak éppen már A kígyó árnyéka óta (15 éve!) várom, hogy Rakovszky előrukkoljon egy ahhoz hasonló sűrű, mélységes szöveggel. Erre azt látom, hogy teljesen más úton jár – kompromisszumokat köt, a felszínt karcolja, megmarad a biztosnál. No de nem baj – én tudok várni. Várok tovább.

* Most durva voltam, mert mondjuk egy rákos apa nyilván nem provinciális ügy, és azt is el kell ismerni, a szövegben létező társadalmi-kapcsolati tragédiák villannak meg – csak hát annyira reflektálatlanul (ami részben az elbeszélő – talán szándékolt – passzivitásának tudható be), hogy az inkább csak növelte a hiányérzetem.
** Kivéve Ádámmal, aki végig idegesített. Értitek, ő egy olyan csávó, aki azért eszik a McDonald’s-ban, MERT szegény (én nem látom az összefüggést, de Rakovszky számára biztos ezek ilyen összenőtt fogalmak), akinek minden második nő „ecetes-mézes mosolyú”, és akinek egyetlen határozottan körvonalazható célja a regényben, hogy alaposan meghempergessen zsemlemorzsában egy Niki nevezetű kiscsibét, igen, azt, aki olyan buta, mint a forgóajtó (példának okáért karrierálma az, hogy bekerüljön egy valóságshowba – ez a szereplő kulcsmotívuma, köszi, a szereplő nevében). És akkor ez a félpedofil egészszerencsétlen mondja meg a tutit mostohaöccsének, meg talánlányának – hát gratulálok. És még ne lökjem le a lépcsőn.… (mehr)

Julius 11. 23:44

Egy ilyen szövegnél jön ra az ember, hogy a magyar nyelv milyen szep (is lehet), hasonlokeppen, mint amikor mondjuk az Oblomov nehany napja cimu Mihalkov filmet lattam eloszor - akkor dobbentem ra, hogy az egyebkent gyulolt orosz nyelv milyen gyonyoru hangzasu is lehet.

Julius 12. 8:03

(email reszlet)

Kinga B to M.

Isteni magyar konyvet olvasok - maga biztos, hogy olvasta mar regen, de en csak most (mert font van a DIA-n), Rakovszky Zsuzsa: A kigyo arnyeka. Jaj, nagyon-nagyon jo, nem tom letenni...

Julius 12. 9:40

(email reszletek)

Kinga B to M.

Elkepeszto hasonlatai es metaforai vannak, en csak most fedezem fol (Rakovszkyt). Mondjuk azert ezt a quasi csaladon beluli szexet eleg nehez lesz lenyelnem (ha igazak a joslatok), meg koll mondjam, meg azert arra kivancsi lennek, hogy egy ilyen korulmenyek kozott elo 17. szazadi kislany honnan hallott mondjuk Odusszeuszrol (azt irja R., hogy: "olyan erovel arasztotta el lelkemet, mint a tengeri szirenek eneke ama reges-regi hajoset a meseben").

M. to Kinga B

posztmodern regény

Kinga B to M.

Dehogy posztmodern. Abszolut linearis tortenet, hagyomanyos nagyepika.

M. to Kinga b

Azt értettem alatta, hogy történelmileg összevissza bolyong, anakronizmusok vannak benne, igy a feminizmus csirái a 17-században, nem a mesefolyam idostrukturájának (folyamának) széttöredelésére gondoltam. De lehet, h rosszul.

Julius 13. 7:38

Igaz, meg a harmadanal vagyok a Rakovszky-regenynek, de meg mindig nem ertem a cimet, bar mar KETSZER is elhangzott az a hasonlat-metafora a szovegben, amibol ki kellene fejtenem a megoldast, de meg az en mindenbe-belemagyarazok-mindent eszemmel sem birom kitalalni, miert ez a cim, de gyujtogetem ki a szovegbol a kigyos cuccokat ("sziszeg" valaki, csuszik-maszik, stb), hatha segit, meg lehet, hogy majd kesobb feketen-feheren kiderul a dolog.*** Ez kicsit zavar, mert en szeretek ugy olvasni, hogy kozben figyeljek a melyebb retegekre is, es valszeg ez lehet az egyik melyreteg, ez a kigyos valami, es minel kesobb derul ki, mi a [oncenzura] ez, annal tobbet koll majd UJRAOLVASNOM a regenybol, ami nem baj persze, csak enyhe frusztraciot okoz bennem ez a nemtudas.

_____________________________
***Kiderult. De nem olvasok ujra egy botut sem.

Julius 13. 7:46

(email reszletek)

Kinga B to M.

Maga azt irja a regennyel kapcs (a harom erre pazarolt mondatabol az egyik), hogy "csak a süket nem hallja metaforikus felhangjait". Hat, en akkor suket vagyok, mint a nagyagyu... Egyelore.

Tudom, hogy hallanom kellene, de nem hallom. Még a noi sors sem szimbolikus nekem - igen-igen ellenszenves a foszereplo (a narrator), sok szempontbol (a tehetetlensege, a butasaga, a naivitasa, stb.), semmi, de semmi vonzot nem talalok benne - de meg nem mondok iteletet, ahogy irtam, csak a harmadanal jarok. Kozben nagyon figyelem magam, es azt azert el koll mondani a fair jatek kedveert, hogy valoszinu ez a hulye, kibaszott eros, amcsi, feminista, pro-aktiv no kepe hatalmasodott el bennem - ez egyreszt nagyon jo (en orulok neki), masreszt viszont nem tudom kikapcsolni, amikor ki kellene, mondjuk egy ilyen regenynel, amit "megertessel" (compassion???) kellene olvasnom, aszem. Utalom magam erte.

Julius 13. 7:52

(email reszletek)

Kinga B to M.

Ezt az amcsi feminista mentalitast (ami - megint irom - nalam pozitiv, nem negativ elmeny!) mostanaban egyre-masra fulonragadom magamban, olvasmanyelmenynel. Nem szabadna pedig, mert nem attol jo vagy rossz a konyv, hogy... Igaz, lehet egy ilyen szempontu elemzes is, de ki nem allhatom igazabol, ha egy szovegre nem a tiszta esztetikaja miatt, hanem valamifele "szempontok" szerint tekintenek (mert ez hamis ut), es mostanaban azon kapom magam, hogy en is elkalandozok ez iranyban idonkent. Ez kicsit elkeserit.

M. to Kinga B

Nem baj, ha tud róla, akkor ki is birja kapcs, szóval minden oké lesz, mire végére ér, jön az esztétika...

Julius 14. 7:21

Igazan nagyon kezdem nem erteni, miert az oriasi kritikai siker (felenel jarok). Remek, letehetetlen, parades, de amennyit a kritikusok (Margocsytol kezdtve Karolyi Csaban at Benyei Tamasig) lelkesednek...

Namostan halalkomolyan: nagyon orulok, hogy most olvasom, es nem a megjeleneskor, ugyanis ma mar egy nagy szekerdereknyi (hogy stilszeru legyek) kulfoldi (joreszt angolszasz) kortars irodalom van a hatam mogott (kepzavar?), eredeti nyelven. Ha ebbe a kontextusba helyezem, akkor semmi, de semmi olyat nem talalok benne, ami hudenagyon kiemelne egy - teszemazt - igen szinvonalas, igen olvashato (izgi), igen jo tortenet halmazabol. Mondom: nagyon tecccik, de meg mindig nem ertem a cimet (ami most mar kezd kurvara idegesiteni), meg mindig nem latom benne a "szimbolikat", semmi... Egyedul ezek a tuzek... hogy ugye ezek lennenek a hosnoben es masokban elo s elfojtott vagyak metaforai vagy mijei... Dehat ez lenne az a nagyon eredeti vonas? Pliiiiiiz.

Meg mindig az irodalmi lektur kategoriajaban van nalam, ezzel a szenzaciovadasz tortenettel (apa dugja - dugni kivanja - lanyat, stb.).

De vegyuk ezt felidos bejelentkezesnek. Meg annak, hogy eppen irritalhato heteimet elem, lehet, hogy minden az agyamra megy, nem csak ez.

Julius 14 21:10

140. o.

...es meg mindig nem tom, hogy miert Kigyo arnyeka a cime...

Azert az eleg jol jott (kezre jott, kapora jott), hogy a mostohamama hipp-hopp elhalalozik, mielott jol bekavarhatna Lõcsén... A tortenetet meg realisnak is lehetne nevezni (annyira, amennyire persze egy fikcio realis lehet s kell lennie), de az ilyen kis ugyetlensegek a tortenetszovesben zavaro kituremkedeseket okoznak a tortenet sima orszagutjan, ahol az olvaso (aki olyan sziszifuszi, mint en), siman megbotlik (olyan ez, mint amikor ugye, a kislany tudott Odusszeuszrol...)

Julius 14. 22:20

... még több kígyós cucc, de még mindig rejtély, miért...

Julius 14. 23:58

... most a tüzek vannak elsöpro arányban...

Julius 15. 00:47

180.o.

Most elvileg már minden rendben, nem tom, merre viszi tovább a történetet; remélem, azt a csaladi szexet csak félreértettem...

Julius 15. 21:15

222. o.

Azt hittem, hogy nehezebben fogom viselni a kisbaba halálát. Lehet, hogy azért nem keszitett ki jobban, mert már tudtam róla, hogy így lesz.

Julius 16. 9:01

(email reszletek)

Kinga B to M.

Vannak olyan "eloirasok" a magyar (?) irodalomkritikaban (?), amiket fobenjaro bun meg csak megkerdojelezni is, nem hogy elvetni.

Na, ilyen az, hogy ha egy igen jo nevu kolto (=igen jonak mondott kolto) prozat ir, attol KOTELEZO elajulni, hogy huuuu, meg haaaa. Mintha a prozairas csak "ugy" lenne ott, mellekesen a kolteszet UTAN (na, azt mindig utaltam egyes irodalomkritikusban, hogy a kolteszetet olyan magas piedesztalra helyezi, hogy mas irodalmi mufaj csak a labanal kucoroghat max - mara mar talan picit valtozott a kep, eppen Nadasnak, meg EP-nek koszonhetoen, még a regieket is - Ottlik, Meszoly, Szentkuthy - ok huztak be - rajtuk keresztul huzodtak be - a kozirodalomkritikaba.) Teny, hogy Oravecz regenye (az Ondrok godre) zsenialis, a magyar proza egyik csucsa, de nem azert, mert Oravecz kolto. Hanem azert, mert onmagaban az, fantasztikus.

Namostan ugye, ez a Rakovszky-regeny jo, jo, de azert messze all a magyar nagyregeny tobbi csucsatol (tudja, kikre gondolok, nem ismetlem). Kepzelje, folfedeztem, hogy regenyen belul ugy recycle-olja pl. egyes hasonlatait, mint a huzat. Szinte szo szerint vesz at onmagatol paragrafusokat. Meg ezt a tuz dolgot is kezdem mar nagyon unni, itten minden tuz, tuz, tuz, jovanna, ertjuk, belso tuz, mittudomen, de mar kezd uncsi lenni, hogy semmi mast nem kepes elohuzni a tarsolyabol. Meg amikor negyedszerre olvasom a soproni tanacsrol szo szerint ugyanazt (hogy ugyanis jajdenagyon nehez helyzetben van a reszben protestans gyulekezet, akire rakenyszeritik a gonosz katolikusok a torvenyt), akkor kezdek ideges lenni, mert - surprise! surprise! - mar eloszorre is megertette a kedves olvaso.

Gyonyoru hasonlatai vannak egyebkent (amikor arrol beszelnek, hogy "gyonyoru a regeny nyelvezete", na, ezzel is vitatkoznek: tenyleg nagyon szep, de ez abbol all, hogy szep, gordulekeny, sima, folyekony mondatai vannak - egy par nem tul regies szoval es kifejezessel, de meg veletlenul sem archaikus -, ahogy mar emlitettem, remek metaforakkal-hasonlatokkal, de hat ez azert alapkovetelmeny egy szovegeket irotol, nem? - raadasul Rakovszky, ha jol tudom, eleg sok prozat es esszet is fordit remekul), szoval ha lehantjuk a regenyrol ezt a (na jo, jogosan sztarolt) nyelvi szepseget, semmi, de semmi nem marad egy lektur-torteneten kivul.

Nem, nem, nem ertem az oriasi es egyontetu kritikai lelkesedest, ha megdoglok sem.

Julius 16. 11:53

Most az utolso 50 oldal valamelyiken jarok, es mar oldalakon keresztul asitozom: ujra es ujra es ujra leirja ugyanazokat, amiket mar egyebkent is leirt elozoleg, nem is egyszer. Remesen unalmas. (Most pl. nem is tudom, hanyadszorra olvasom az apja kedelyvaltozasarol irt bekezdeseket.)

Julius 16. 12:20

A regenynek a reszleteiben van a szepsege: a hasonlatokban, az igen erdekes, aprolekos es koltoi megfigyelesekben (ld. a meggyet pl.), igen talalo es lirai (taj)leirasokban (amikben a hosno lelkulete tukrozodik soxor vissza persze), de ugy egeszeben nem igazan vagyok elajulva tole.

Julius 16. 16:24

Celegyenesben vagyok. Meg van egy par oldal vissza, de elore rettegek, mert az elozo nemistudom, hany tiz oldalon vegig kellett szenvednem (1) egy bulvarfilozofiai fejtegetest a szenvedelyrol es annak eletunkben valo szereperol (2) az ujboli es ujboli leirasat az apja es kozte levo viszonynak (immaron kabe 27 ezredszerre, es ugyanazt, ugyanugy, majdnem ugyanolyan szavakkal, mint eddig mindig) (3) kismillio, az elozoekhez kisertetiesen hasonlo remalmanak ismerteteset, amelyik mindegyike ugyanoda fut ki, de ami a leginkabb idegesito ezekben a vizios alomjelenetekben, hogy bulvarfreudistaknak tekinti az olvasot, ezekbe gyomoszoli az amugy is nyilvanvalo, regenybeli valosag szimbolikajat - avagy: teljesen feleslegesek mondjuk haromnegyedreszt, es rem idegesitoek (az olvasok fejbeverese az "uzenettel, juj, mindig is utaltam).

(masnap reggel)

Furcsa ugy ez, mert tenyleg szerettem olvasni 80%-ban, es valoban elvezetes (lekoto, esemenydus, bonyodalmas, nagyszeruen megirt) tortenet. Nem is nyafiznek rajta ennyit, ha nem lenne nyilvanvalo, hogy itten lefekves tortent az irodalomkritika (tulnyomo) reszerol, mert bar abszolut rendben van a konyv, azert ez megis csak egy melyseget mimelo irodalmi lektur...

(a melléklet)

NYELV

napszállat után

kutyabenge |
vérontó pimpó | gyógynövények nevei
nadálytõ |

türedelem

pocséta (=pocsolya)

Ödenburg = Sopron

Güns = Kõszeg

Raab = Gyõr

"...mikor esett teherbe" - mondja a bába a narratornak; ez a teherbe eses nem valam modernkori kifejezes? Mar akkor is letezett?

bábsütõ - mi lehet az a bábsütõ?

pillelanyok (kurvak)… (mehr)